Dr Wallach egy
igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel- díjra jelöltek.
Gyerekként egy farmon nőtt fel, St. Louis nyugati részén. Caládja az 50-es években kezdett
marhákat tenyészteni. Akik ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a
profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és
a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak
hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett
vinni. Gondosan szelektálták őket, a legjobb egyedeket pedig maguknak hagyták.
Az
érdekesség az volt, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítették a
marhatápot, sohasem szedtek semmilyen ásványt és vitamint.
Ez
nagyon izgatta az ifjú Wallach-t, és egyszer megkérdezte az apjától: „Mondd
apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a teheneknek?” Az
apja nagyon bölcsencsak azt felelte neki: „Hallgass fiam, értékeld azt, hogy
mindennap friss élelmiszerhez jutsz a farmról. Remélem érted.”
.
Később mezőgazdasági iskolába ment, amelyet elvégezve tudományos fokozatot
kapott, és állattenyésztési, gabonatermesztési és földtani szakember lett
.
Mikor
évekkel később kutató állatorvosként dolgozott, a környezetszennyezésre szuper
érzékeny egyedeket kellett megfigyelnie, mert a 60-as években még senki sem
volt tisztában az ökológiai problémákkal és katasztrófákkal. Munkája során a
halál okainak feltárásához 17 500 boncolást végzett el, és a következő
eredményre jutott:
Minden
állat és ember, amely természetes halált halt, a tápanyag hiánya miatt halt
meg.
A
kémiai és biokémiai elemzések eredményei pontosan arra mutattak, hogy a halál a
helytelen táplálkozás eredményeként következik be.
Kutatásainak
rövid összegzése a következőkben olvasható:
„Az ember
élettartamának genetikai potenciálja 120-140 év.
Napjainkban
mindössze öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői 120-140 évig élnek. Ezek
keleten, Tibetben és Nyugat- Kínában élnek. Ezek a népcsoportok szerepelnek
James Hilton „ Az elveszett horizont” című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.
A könyv adatai
szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki Tibetben született.
Amikor betöltötte a 150. Életévét, a császári kormánytól oklevelet kapott,
amely bizonyította, hogy tényleg 150 éves, 1677-ben született. Amikor
betöltötte a 200. Életévét, akkor egy másik oklevelet kapott. A dokumentumok
azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak
róla a New York Times-ban és a London Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal
alátámasztották a leírtakat. Lehet, hogy mindössze 200 éves volt, nem 256 éves…
Kelet-
Pakisztában élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték magukat. Ők is híresek
voltak a hosszú életükről, 120-140 évig éltek. A volt Szovjetunióban a grúzok,
akik szeretik a savanyú tejtermékeket, 120 évig élnek. Az örmények, abháziak,
azerbajdzsániak nagyon jól tartják magukat 120-140 évesen is.
1973-ban,
a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg azokról az
emberekről, akik 100-nél több évet éltek. A cikk bőségesen el volt látva
illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap. A sok fénykép közül három
nagyon megmaradt az emlékezetemben.
Az
egyiken egy 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai szivart szívott és vodkát
ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon jól mutatott, nem volt
ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul havonta 2000 dollárt
kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen élvezte az életét.
A
másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a 100. És a 115. Házassági
évfordulójukat ünnepelték.
A
harmadik fényképen egy férfi volt, aki Örményország hegyvidékein teát
szüretelt, munka közben egy kis rádiót hallgatott. Az anyakönyvi bejegyzések –
születési dátuma, keresztelési dátuma, gyermekei születési dátumai- szerint ő
volt akkor a legöregebb ember a Földön.
A
nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok indiánjai, akik
Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek. A Titikaka-törzs legöregebb
képviselői akár 120 évig is élnek.
Guinness
Rekordok könyvében szereplő, virginiai lakos Margaret Pitch, mint a legöregebb
amerikai, 115 éves korában halt meg. Egy esés következtében hunyt el. Ki
találja ki, mitől halt meg? Így van, a csontritkulástól. Ez a nő
kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt szívelégtelenség, rák vagy
cukorbetegség, de három héttel az esés után meghalt, mert a szervezetében nem
volt elég kalcium. Érdekes, a lánya azt közölte, hogy a halála előtt Margaret
Pitch nagyon kedvelte az édességet. Ez az ismert Pike- betegség, majd beszélünk
róla.
Általában,
ha nagyon hódolunk a csokoládénak és más édességnek, az azt jelenti, hogy a
szervezetünkben króm- és vanádiumhiány van.
A
nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg. Temetésén az egyik felesége
azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az összes foga megvolt, ami azt
jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen ellátták a funkcióikat.
Szíriában 1933.
Júliusában egy férfi 133 éves korában hunyt el. Nem azért került a Guinness
Rekordok könyvébe, mert 133 évet élt, és nem azért, mert 80 éves koráig
négyszer nősült, hanem azért, mert 80 éves kora után még 9 gyermeket nemzett.
Ha megszámoljuk, hogy minden gyermek 90 napig az anya hasában fejlődik,
legalább 1 évig szopik, és még egy év van a gyermekek között, akkor kijön az,
hogy ez az ember 100 éves kora után is apa lett. Ezért került bele a rekordok
könyvébe.
Úgyhogy ne
búsuljanak Uraim, van még remény!
Most
pedig következzék egy kis tudomány:
Arizonában 1993.
Novemberében érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig teljes
elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját maguknak
megtermesztettek, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet ittak.
Három év múltán
a kaliforniai egyetem gerontológusai megvizsgálták őket. Minden adat, mint a
vérvizsgálat eredménye, és egyéb élettanilag fontos mutatók, belekerültek a
számítógépbe, amely a következő prognózist számította ki: ha tovább is így
élnek, akkor 165 évig élhetnek.
Ez ismét
bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen reális.
Napjainkban az
amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58 év.
Ha igényt
tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak.
Van két alapvető
dolog, amihez ragaszkodnunk kell, ha a hosszú életűek közé akarjuk sorolni
magunkat.
Ha
120-140 évig akarnak élni, akkor:
Először
is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposóaknára.
Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket. Ha orosz
rulettet játszunk, dohányzunk, iszunk, csúcsforgalomban rohangálunk az út
közepén, akkor nem hiszem, hogy megéljük a 120. életévünket. Ez humorosan
hangzik, de képzeljék el, hogy évente emberek ezrei halnak meg, mert hasonló
hülyeségeket művelnek.
Én azt
szeretném, hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van lehetőségük
megelőzni valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan betegséget, akkor
ezt a lehetőséget meg kell ragadni.
Másodszor,
csak azt kell tenni, ami hasznos.
Szükségünk
van 90 táplálék- kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető
aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a mindennapi
étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat.”
Akkor ezen el
lehet gondolkodni…
És ha
átgondoltuk, megfelelően élni, megfelelő lépéseket megtenni. Hogyan lehet ezt manapság? Erről is lesz szó….
